A Korcsik család kisecséri háza, 1960-ban.
Részlet, Korcsik József életrajzából
- Kisecsér/Nagyecsér 1949-1963 -
Szüleim 1943-ban 15.500 aranypengőért vették meg a kisecséri tanyát 25,6 hold földdel (zöme legelő volt). A család 1951-ig a saját tulajdonú földterületen végzett növénytermesztésből és állattenyésztésből élt. 1951-ben az állam a földterület nagy részét elvette (19,7 holdat tagosítottak) és 5,9 hold föld maradt meg közvetlenül a tanya mellett. Ennek nagy része már szántóterület volt. 1962-ben TSZ-táblásítás címén ismét elvettek 3,4 hold földet. Ezután már csak 2,5 hold saját föld maradt.
A tanya melletti földeken szinte minden fontos növényt termesztettünk: búza, árpa, zab, rozs, kukorica, napraforgó, cirok, lucerna, dohány, tök, cukorrépa, marharépa, krumpli, zöldség, sárgarépa, zeller, káposzta, karalábé, karfiol, paradicsom, paprika, uborka, sárga- és görögdinnye, saláta, retek, fokhagyma, vöröshagyma, mák. Zöldségekből teljesen önellátóak voltunk. Tartottunk teheneket, sertéseket, nyulakat, tyúkokat, pulykát, libát, kacsát, kutyákat és macskákat. Volt gólyafészkünk, fecskéink, verebek, harkályok, rigók és egy csomó madár. Viszonylag kevés gyümölcsfával rendelkeztünk: szilvafák, birsalma, mogyoró, egres, eperfák. Ugyanakkor nagyon sok akácfánk volt, mert ez a fa nagyon jónak bizonyult szerszámkészítéshez. Az akácfák a ház mögött, a többi fa egy külön kis erdőként a háztól mintegy 100 méterre helyezkedett el. A tehenek a tejszolgáltatáson kívül igavonó szerepet is kaptak. Ők húzták a kocsit, az ekét, a boronát. Korán befogtak segíteni a gazdaságba. Főleg a teheneket kellett vezetnem, apám pedig tartotta az ekét. Édesapám erős pipás volt. Egyszer szántás közben megvadultak a tehenek és nem tudtam őket visszatartani. Apukám betette az égő pipát a zsebébe és szaladt az eldőlt ekét húzó tehenek után. Közben meggyulladt a kabátja és füstölve szaladt a jószágok után. Én izgultam, de közben nevettem is. A kalászos növényeket kézi kaszával arattuk, kévébe kötöttük, keresztbe raktuk és beszállítottuk a tanyára. Nekem nem engedtek kaszát fogni a kezembe. Cséplőgép járt tanyáról tanyára és csépelte ki a búzát, rozst, árpát és zabot. A cséplőgépet körmös vagy gumikerekes Hoffer-traktor hajtotta meg óriási szíjjal. A cséplés népünnepély volt. A szomszédok mentek egymáshoz segíteni. A munka végeztével evés-ivás következett. Majd traktor vitte tovább a cséplőgépet a következő tanyára.
Dohányt is termesztettünk, amit az utolsó levélig le kellett adni a mezőkövesdi állami dohánybeváltónak. Jól jövedelmezett. Apukám a szénakazalba és szalmakazalba, vagy gödrökbe mindig dugott el magának pipadohánynak való dohányleveleket. A pénzügyőrök (fináncok) évente jöttek és keresték az eldugott dohányt. Általában egy részét megtalálták és elkobozták, de a sok rejtekhely miatt mindig maradt elegendő dohány apukámnak. Ha a fináncok találtak dohányt pénzbüntetés került kiszabásra, melyet befizettünk. Egyszer apukám nem volt hajlandó fizetni és a mezőcsáti fogdában kellett majdnem egy hónapot ülnie.
Apukám a föld nagy részének tagosítása (elvétele) után arra kényszerült, hogy elhelyezkedjen a Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban. Egy ideig a Liba-tanyán béresként dolgozott. Szürke magyar ökrös fogatott hajtott, majd áthelyezzék a Farkas-tanyára. Később az Állami Gazdaság Eperjes-tanyájára került juhásznak, amit szívesen végzett. Itt sok falka birka volt. Egy juhász 250-300 birkára vigyázott. Nyári időszakban többször kellett a nyájat őriznem apám helyett, ha neki valami dolga akadt az otthoni gazdaságban.
Édesanyám hívő katolikus vallású volt. Nagyecsérben templomot akartak építeni. Ő és asszonytársai adományt kéregetni jártak nagyobb falvakba, városokba a templomépítés költségeire. Vagy 2 éven át utazgattak és gyűjtötték a templomra a pénzt. Nemcsak a környező településekre járt adományért, hanem többször utazott Miskolcra is. Összejött annyi pénz, hogy egy torony nélküli templomot fel tudtak építeni. Ezt követően szinte minden misén ott voltunk a templomban. Én sokszor ministráltam. Az iskolában külön óra keretében a pap hittanoktatást tartott, melyre szintén jártam.
A TSZ-ek megalakulása után 1962-ben édesanyámnak be kellett lépnie a TSZ-be, mert a föld nagy részét táblásították.
A Nagyecsér központú tanyavilág rengeteg külön tanyát foglalt magában. Maga Nagyecsér 52 lakóházat, egy boltot, egy kocsmát, egy bikaistállót és egy egytantermes iskolát jelentett. (2017-ben Nagyecsér egy elhagyott település, egy lakója volt.) Egyes tanyák 4-5 kilométerre feküdtek Nagyecsértől. Az összes tanyáról a gyerekek a nagyecséri iskolába jártak. Velem együtt a következő tanyákról jártak az iskolába a gyerekek: Nagyecsér, Keresztesi gyep, Libatanya, Zsindelyes, Kisecsér, Nagytanya, Farkas-tanya, Duda-tanya (Fenduda), Nagyház-tanya, Eperjes, Nagygólyás-tanya. Ezek a tanyák minden esetben több házat jelentettek.
A Kisecsérben elszórtan 12 szóló tanya volt, melyek száma - lebontások miatt - állandóan csökkent. A legközelebbi tanya mintegy 1 km-re volt a miénkhez (Bali István és családja).
A nagyecséri iskola mintegy 2,5 km-re feküdt a tanyánktól. Tavasszal és ősszel olyan vizeken kellett átmenni, amely mélyebb volt, mint a csizmám. Bizony sokszor telement a csizmám vízzel. Az iskolában egy osztályterem volt, olajos padlóval. Én gyalog jártam iskolába, de az állami gazdaság tanyáiról burcsikos lovas kocsi (ponyvával lefedett fakerekes kocsi) hordta az iskolába és vissza a gyerekeket. Volt gyerek, aki napi 6 kilométert kocsikázott oda és 6 km-t vissza. Az iskolában nem volt villanyvilágítás, mint sehol a Nagyecsérben, a Kisecsérben és a többi tanyán. Az 1-4. osztály volt az alsó tagozat és az 5-8. osztály a felső tagozat. Egy-egy tagozat mintegy 30 gyereket jelentett. Mi általában 6-an, max. 8-an voltunk az osztályban. Osztályunk összetétele néha változott. Az alábbi nevekre emlékszem az osztályunkból: Bán Anna, Baranyi Anna, Bodnár Erzsébet, Vaszilkó István, Magyari Barna, Pásztor Kálmán, Tóth Gyula, Nagy Sándor. Az egyik héten az alsó tagozat, a másik héten a felső tagozat járt délelőttre. A másik tagozat délután tanult, de télen 4 órakor már sötét volt. 1. és 2. osztályban egy szerelmes tanítópár volt az iskolában (Barna Károly és neje). Ők egymással voltak elfoglalva, a gyerekekkel nem törődtek. Harmadikos koromban új tanítók érkeztek az iskolába (Szentesi Gedeon és Sípos tanító). Megállapították, hogy az elsős, másodikos és harmadikos gyerekek nem ismerik a betűket, nem tudnak írni, olvasni és számolni. Összehívták a szülőket és segítségüket kérték, hogy a gyerekeket otthon is tanítsák az írásra, olvasásra. Édesanyám 2 elemit végzett, azt is rengeteg hiányzással (elsőben 142, a másodikban pedig 33 napot hiányzott). Ő tanított. Negyedikes koromban (1958-tól) Lehóczky Ferenc és felesége lettek a tanítóim. A Lehóczky-házaspár lelkiismeretesen végezte tanítói munkáját. Nagy esemény volt egyszer az iskolában, hogy tanítónk áramfejlesztő gépet és filmvetítőt hozatott és megnéztünk az iskolában egy filmet. Évente egyszer buszos kirándulásra is elvittek bennünket. A helyi Stromfeld Aurél úttörőcsapat vezető tagjaként úttörőtáborba is eljutottam (Kácsra). Bali Pityuval és velem külön foglalkozott a tanító úr, afféle különórák keretében, amiért nem kért semmiféle térítést. Édesanyám azért hálából többször vitt aprólékokat, tojást és tejtermékeket a Lehóczky-házaspárnak. Édesanyám megtanult sakkozni, hogy engem is megtaníthasson.
Kb. 11 éves lehettem (1960 körül), amikor az állami gazdaság egyik tanyáján (Farkas-tanya) áramfejlesztő agregátot és TV-ét helyeztek üzembe. Ez a tanya mintegy 3 km-re feküdt a mi házunktól. Elkezdtünk TV-ét nézni. Ide csoportosan jártunk. A teremben már egy órával az adás kezdete előtt ott voltunk (általában este 8 órakor kezdődött az adás). A 1,5 esetleg 2 órás adást követően a sötétben mentünk haza, néha egyedül.
A tanyavilág csekély számú lakosa miatt ideális helyszínül szolgált a katonai hadgyakorlatokhoz. Kb. 25 km-es átmérőjű körben (Mezőnagymihály, Gelej, Mezőcsát, Ároktő, Tiszadorogma, Tiszabábolna, Tiszavalk, Négyes, Szentistván) csak a tanyák voltak, falu egy sem. Szinte minden évben volt hadgyakorlat. Rengeteg katona és rengeteg tank vett benne részt. Óriási lövészárkokat ástak. A gyakorlatok szünetében vízért bejöttek tankokkal a tanyákra. Engem többször beültettek a tankba. Sőt "vezettem" is, de a kormányzáshoz nem volt elég erőm. A Csincse patak sáros, mocsaras területén a tankok gyakran elakadtak. Mi iskolás gyerekek élvezettel néztük, ahogy drótkötéllel húzzák egymást. Néha 3-4 tankot is össze kellet kapcsolni, hogy kiszabaduljanak a mocsárból. Azért szurkoltunk, hogy minél tovább legyenek elakadva a tankok. Csak néztük a kínlódó katonákat, iskolába se mentünk el. A gyakorlatok után sok puffancs (gyenge robbanóanyaggal töltött textil borítású durranó gyakorló eszköz) és vaktöltény maradt széthagyva a mezőn. A puffancsokat sokszor hiába gyújtották meg a katonák, a gyújtózsinór elaludt. Nem vesződtek vele, eldobták. Mi gyerekek összeszedtük az elhagyott puffancsokat és vaktöltényeket. Kupacba raktuk azokat, faágakat, szalmát, papírt tettünk rájuk és tüzet gyújtottunk. Messzebb lefeküdtünk és élveztük a tűztől felrobbanó vaktöltények és puffancsok durranásait.
Viszonylag későn tanultam meg biciklizni, mert nem volt min tanulni. Hatodikos, vagy hetedikes lehettem, amikor kaptam biciklit. Jó időben ezután már biciklivel jártam az iskolába. Hetente egyszer be kellett menni Mezőnagymihályra a postáért (7 km). 2 gyerek ment biciklivel az oktatási idő alatt. Én is gyakran vállaltam a postás-küldönc szerepét.
A tanya körül sok vadállat élt, főleg szárnyasok. Egy zsombékos vizes területen legalább száz vadkacsa fészkelt. Vadlibák nagyon gyakran repültek a szokásos fordított "V" alakzatban. Máshol a nádas vizekben szárcsák éltek. Rengeteg volt a bíbic és a varjú. Túzok is akadt. Áprilisban mezítláb a sokszor térd fölött érő vízbe gázolva már szedtük a szárcsa és vadkacsa tojásokat. A kikelt kiskacsák ott úszkáltak - néha rejtőzködve - előttem a vízben. A földön fészkelő bíbicek tojásait is gyűjtöttük. Főleg télen nagy vadászatok voltak (fogoly, fácán, nyúl). A vadászok szépen - rendezett sorokban - leterítették az elejtett állatokat, néha több százat is lőttek. A foglyok főleg télen élelmet keresve bejöttek a tanyára. Csapdát állítottunk. Egy nagy kosár alá magvakat tettünk, kitámasztottuk egy pálcával a kosarat, a pálcához zsineget kötöttünk és vártuk a madarakat. Amikor bementek a kosár alá a zsineget megrántva rájuk esett a kosár. Esetenként 2 foglyot is fogtunk egyszerre.
Nagyon sok házi nyúlunk volt. Tavasszal kiengedtük őket a szabadba. A tehénistálló alján volt egy ajtókivágás, amelyen ki- és be tudtak járni. Nappal kimentek, éjszakára a legtöbbje visszajött az istállóba. Az egyik tavasszal mintegy 300 db nyulunk volt. Őszre - szaporulat miatt is - több nyúl volt az istállóban mint tavasszal. A nyulakat a húsukért és a szőrméjükért tenyésztettük. A szőrméjüket Mezőcsáton felvásárolták. Nyáron a mezőn rengeteg kamilla termett. Ezt sokan szedtük és eladtuk felvásárlóknak. Volt család, amely zömében ebből a jövedelemből élt egész évben.
A saját magunk készített tejtermékeket (vaj, tejföl, túró) anyukám a hátára kötött batyuban gyalog vitte eladni a mezőcsáti (8 km) vagy a mezőkeresztesi (12 km) piacra. A kapott pénzért ruhákat és más szükséges árukat vásárolt. Néha édesapám, édesanyám és én tehenes fogattal mentünk a piacra, vagy vásárba (főleg Mezőcsátra).
Édesapám 1963-ban meghalt. A nagyecséri temetőben temettük el. Anyai nagyanyámmal (Gyarmati Jánosné) közös sírban fekszik. 13 éves és nyolcadikos voltam. Az általános iskola befejezése után édesanyám Mezőkeresztesen vásárolt egy nádtetős házat. A kisecséri tanyát lebontottuk.
Korcsik József által készített vázlatos térkép Kisecsérről
Korcsik József 8. osztályos bizonyítványa
