I. rész
"Etsér Szállás"
Az 1782-1785 között készült Mária Terézia korabeli katonai térképen, a mai Ecsér helyét, Etsér Szállás néven jelölik. A korabeli Nagy Csincse és Kácsivíz patakok összefolyásától, folyásirányba kb, 1.7 km-re feküdt. A területet, aminek nagyjából a középpontjában helyezkedett el, a Nagymihályt - Gelejt - Csátot - Ároktőt - Dorogmát - Bábolnát - Valkot - Négyest - Ivánkát - Szentistvánt - Nagymihályt összekötő, főbb utak határolták. Környezetében sok szántót, legelőt, lápos vizes területet, nádasokat találunk és még egy jelentősebb erdős részt is jelölnek, ami a Csincse mentén húzódott. Itt vezet keresztül egy fahíd az akkoriban sokkal bővizűbb patakon. Közvetlenül mellette - tőle északra - jelentős kiemelkedést láthatunk, ami mára teljesen eltűnt. Területén ivóvíznek is alkalmas ásott kút volt, és sok földút futott itt össze. Összesen öt kőépület jelét látjuk, kettő kisebbet és három egészen nagyméretűét. Ez már tartós letelepedésre utal, ami a hely fontosságát jelzi, hiszen a környék szállásain és tanyáin, jó ha egy-egy kőépületet feltüntetnek a mérnökök.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Újra egy érdekes jelöléssel találkozunk a térképen. Az Etsér szállás fölött egymásba futó patakokat, közvetlenül Ecsér alatt a következőképpen jegyzik. Csintse Bach. Vessünk most egy pillantást, a korabeli térképészek munkavégzési gyakorlatára és az ezekkel kapcsolatos tudományos megállapításokra.
A vizsgált időszakban a térképek jelöléseire, nem volt egységesen kialakult jelkulcs. Főleg a gazdasági tartalmakat, szöveges bejegyzésekkel, folyóírással rögzítették. A beírásokat oda tették, ahol hely volt, így nem feltétlenül a pontos helyükre kerültek. A bejegyzések ritkán magyar nyelvűek, főleg németül írták őket a térképre. A felméréseket végző katonai mérnökök, mivel elsősorban németek voltak, gyakran elírták a magyar helyneveket is. Dr. Borbély Andor és Dr. Nagy Júlia próbáltak tudományosan rendet vágni, ebben a jelzés kavalkádban. Nekik köszönhetően tudjuk, a kézírással bejegyzett információk jelentését. Például a név mögötti W. H., vagy W. h. rövidített bejegyzés, csárdát jelöl az adott helyen.
Most térjünk vissza, a "Csintse Bach." felirathoz. A kutatások szerint a "Bach." rövidítés, a "Bachmühl" szót rejti. Ebben az esetben, a bejegyzés a jelentése pedig: Csincse patakmalom. Vagyis megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század második felében, Etsér közelében egy vízimalom üzemelt a korabeli szállás területén. Így válik érthetővé a fentebb jelzett öt kőépület léte is. Hogy kinek a birtokában volt ez a malom, és mire használták, arra csak találgatni tudunk. De véleményem szerint nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy ezt a patakmalmot nem gabonaőrlésre készítették. Szerintem ez lehetett az a papírmalom, amire a Mezőnagymihály történetéről szóló könyvemben írtam. A nagymennyiségű nyersanyag, a nád, itt ugyanis helyben rendelkezésre állt, nem kellett szállítani. A végtermék, a papír, viszont sokkal egyszerűbben volt mozgatható, a korabeli viszonyok között, mint az előállításához szükséges alapanyag.
Ugyanebből az időből, a fent jelölt területen, még több szállást, tanyát és helynevet is ismerünk. A földrajzi nevek - az eredeti írásmódban - a következők voltak: Dorvás, Puszta Százt, Puszta Szazt, Bornyu Kut, Enyi halom, Tetes, Suimos, Kappan, Mintser, Pey Fok, Fejer Nád, Orosz Ér, Tardi Ér Patak.
Ezeken kívül a következő lakott helyneveket is olvashatjuk még: Fai Szállás, Bogáti W. H. (csárda), Puszta Fehéregyház, Szél Szállás, Blaskovits Szállás (pásztorkunyhóval), Egyes (pásztorkunyhóval), Salamonta, Montaj W.h. (csárda).
folyt.köv.